A szelén kombinálható magnéziummal?

A magnézium és a szelén olyan ásványi elemek, amelyek fontos szerepet játszanak az emberi szervezetben. Okkal tartoznak az esszenciális tápanyagok közé. Ritkán figyelhető meg ezeknek a vegyületeknek a feleslege a szervezetben, ezért a kombinált fogyasztásuk lehetséges kockázataira vonatkozó megfontolások, például étrend-kiegészítők formájában, meglehetősen egyértelműek.

1. Mire hat a magnézium?
2. Mit szabályoz a szelén?
3. A szelén magnéziummal is fogyasztható?

Mire hat a magnézium?

Funkcionalitás szempontjából a magnézium elsősorban a szervezetben a jelvezetést moduláló elektrolitok közé sorolható, de a csontot képező ásványi anyagként is ismert. Elektrolit lévén részt vesz a vázizmok, a szív és az erek munkájában, valamint az idegrendszer működésére is hatással van. A magnézium emellett kofaktor (bizonyos típusú erősítő) a fehérjék és a DNS vagy a glutation (erős antioxidáns) szintézisében, valamint a szénhidrát-anyagcserében. A rendszeres és kellően magas magnéziumellátás elengedhetetlen az anyagcsere-betegségek, köztük a 2-es típusú cukorbetegség és a magas vérnyomás megelőzéséhez.

Becslések szerint egy felnőtt nőnek körülbelül 320 mg magnéziumra van szüksége naponta, míg egy férfinak 420 mg-ra. A férfiak magasabb szükségletét többek között a nagyobb izomtömeg okozza. A szervezet rendszeres „ellátását” elsősorban az ásványvizek biztosítják.

Az élelmiszerek közül többek között a tökmagban és chia magban található nagy mennyiségű magnézium (kb. 156, illetve 111 mg, kevesebb, mint 3 evőkanálban). A napi étrend további fontos forrása a spenót (főzés után fél pohárban 78 mg), a dió (74-80 mg egy maréknyi dióban) és a hüvelyesek (35-60 mg fél pohárban). Bizonyos mennyiségeket hal (főzés után kevesebb, mint 85 g-ban 24-26 mg) vagy barna rizs (főzés után fél pohárban 42 mg) fogyasztásával is bevihetünk a szervezetbe.

Mit szabályoz a szelén?

Kis mérete miatt a szelén a mikroelemek közé tartozik. A szervezetben elsősorban szelenoproteinek, azaz fehérje eredetű vegyületekkel kombinált szelénmolekulák formájában látja el feladatait, amelyek közül mintegy 25-öt azonosítottak. Főleg az antioxidáns funkciókat szoktál megemlíteni. Fontos többek között az immunrendszer megfelelő működéséhez és a pajzsmirigy védelméhez. Az immunrendszerben a gyulladás terjedését gátló anyagként működik. Másrészt közvetett módon védi a pajzsmirigyet azáltal, hogy modulálja a glutation-peroxidáz aktivitását, és ennek következtében gátolja a DNS-károsodást vagy a lipoprotein-anyagcsere zavarait (például azokat, amelyek részt vesznek a koleszterin szállításában).

A felnőtteknek körülbelül 55 µg szelénre van szükségük naponta. Fogyasztásának mértéke nagymértékben függ a talaj és víz helyi minőségétől. A legnagyobb mennyiségű szelént egyértelműen a brazil dió tartalmazza (kb. 544 µg egy marékban).

Ennek az elemnek bizonyos dózisai a halakban (hőkezelés után 85 g-ban, 45-92 µg), a húsban és a belsőségekben (22-33 µg kevesebb, mint 85 g-ban hőkezelés után) is megtalálhatók, és valamivel kevesebb szelén található meg a tojásban (15 µg egy keménytojásban), tejtermékekben (20 µg egy csésze túróban) vagy barna rizsben (19 µg egy pohárban főzés után) és fehér babban (13 µg egy pohár konzervbabban)

A szelén magnéziummal is fogyasztható?

A szelén és a magnézium kombinálható, mert ezek az elemek egyes funkcióikban kiegészítik egymást, és egyes élelmiszerekben is megtalálhatók egymás mellett. Azok, akik kis mennyiségben fogyasztják a fent említett termékeket, vagy akiknek fokozott igényük van (pl. sportolók, krónikus betegek), érdemes mindkét fent említett ásványi anyagot tartalmazó készítményekhez nyúlni. A jól felszívódó szelén a szelenometionin, míg a magnéziumot leggyakrabban citrát formájában ajánljuk.