Hogyan kell helyesen adagolni a K2-vitamint? Gyakorlati útmutató

A K-vitamint a 20. század első felében írták le, amikor Henrik Dam 1928 és 1930 között bizonyos zsírtartalmú összetevőktől mentes étrenddel táplált állatok véralvadási rendellenességeit vizsgálta. Manapság a K-vitamin név alatt a K1-vitamint, azaz a filokinont, valamint a K2-vitamint, azaz a szerkezetükben eltérő menachinonok csoportját értjük. Az adagolás meghatározásakor fontos szerepet játszanak a választott K-vitamin-források, az életkor, az egészségi állapot, a szedett gyógyszerek és a kiegészítők használata.

1. K-vitaminban gazdag élelmiszerek
2. MK rövidítések – mit jelentenek?
3. A K-vitamin szükséglete
4. A K-vitamin adagolása

K-vitaminban gazdag élelmiszerek

A K-vitamin többféle formában is megtalálható az élelmiszerekben, ezért az adagolás megvitatása előtt érdemes először megkülönböztetni a fő forrásait. A K1-vitamin, vagyis a filoquinon, elsősorban növényi eredetű termékekben, különösen a zöld leveles zöldségekben található meg. Az étrendben nagy jelentőséggel bírhat többek között a kelkáposzta, a spenót, a petrezselyem, a saláta, a rukola, a karalábé, a brokkoli és a kelbimbó. Éppen ezek a termékek jelentik általában a napi étrendben a K-vitamin teljes bevitelének alapvető forrását.

MK rövidítések – mit jelentenek?

A K2-vitamin viszont magában foglalja a menachinonokat, amelyeket MK rövidítésekkel jelölnek, például MK-4, MK-7, MK-8 és MK-9. Az egyes menachinonok az oldallánc hosszában különböznek egymástól, és a táplálkozási gyakorlatban a tipikus forrásaik is eltérőek. Az MK-7-et különösen gyakran társítják a natto-val, azaz az erjesztett szójával, valamint az étrend-kiegészítőkkel. Bizonyos érlelt sajtok menachinonokat, például MK-8-at és MK-9-et tartalmazhatnak, bár ezek mennyisége a sajt típusától, a felhasznált baktériumkultúráktól és az érlelési körülményektől függ. Az MK-4 kis mennyiségben előfordulhat állati eredetű termékekben, többek között húsban, tojásban, vajban és belsőségekben. A K2-vitamin tartalma ezekben a termékekben azonban nem állandó.

„Bár jelenleg nincsenek hivatalos irányelvek a fermentált élelmiszerek fogyasztásának gyakoriságára vonatkozóan, az étrendbe beépített néhány adag jótékony hatással lehet. A legjobb eredmények elérése érdekében kezdje egy-két adaggal hetente, majd fokozatosan növelje a mennyiséget.” Łukasz Domeracki – táplálkozási szakértő

A K-vitamin szükséglete

A 2024-es lengyel táplálkozási normák szerint a K-vitaminra vonatkozó ajánlott bevitel (AI) szintjét határozták meg, amelyet mikrogramm filokinonban fejeznek ki egy főre, naponta.

Gyermekek és serdülők

A 6 hónapos kortól a 12 hónapos korig terjedő csecsemők esetében ez az érték napi 8,5 µg. Gyermekek esetében a normák 1–3 éves korig 15 µg, 4–6 éves korig 20 µg, valamint 7–9 éves korig 25 µg. A fiúknál a normál érték 10–12 éves kor között 40 µg-ra, 13–15 éves kor között 50 µg-ra, 16–18 éves kor között pedig 65 µg-ra emelkedik, míg a lányoknál ez az érték naponta 40 µg, 50 µg, illetve 55 µg.

Felnőttek és terhes nők

Felnőtt férfiak esetében, a 19. életévtől a 75 év feletti korig terjedő korosztálytól függetlenül, a normál érték napi 65 µg K-vitamin. Felnőtt nők esetében 19 éves kortól 75 év felett a normál érték napi 55 µg. Ugyanezt az értéket, azaz napi 55 µg-ot, a terhes és szoptató nők esetében is megadják. Az élelmiszerek és étrend-kiegészítők címkéin találkozhatunk az RWS-sel is, azaz a referencia-beviteli értékkel. Az Európai Unió szerint a K-vitamin esetében ez 75 µg, ezért egy 75 µg K-vitamint tartalmazó készítmény 100%-os RWS-t biztosít.

Becslések a K-vitamin tartalmáról kiválasztott élelmiszerekben

A K-vitamin adagolása

Az étrend-kiegészítőkben a K2-vitamin leggyakrabban MK-7 formában, ritkábban MK-4 formában fordul elő, általában kapszulákban, tablettákban, cseppekben vagy olajos készítményekben. A helyes adagolás elsősorban az adag életkorhoz, a táplálkozásból származó teljes K-vitamin-beviteltől, valamint az egyidejűleg szedett egyéb készítményektől való függő beállításán alapul. A gyakorlatban az MK-7-et gyakran mikrogramm-adagokban alkalmazzák, például 25, 50, 75, 100 vagy 200 µg-os napi adagokban.

A kiegészítés megkezdése előtt ezért érdemes összeadni az összes forrásból származó K-vitamin mennyiségét, és nem lépni túl a gyártó által ajánlott adagon, kivéve, ha az orvos vagy a gyógyszerész más adagot javasolt. Különös óvatosságra van szükség azoknál, akik véralvadásgátló gyógyszereket szednek, különösen a K-vitamin antagonistákat, mivel a K-vitamin hirtelen bevezetése, elhagyása vagy a dózis jelentős megváltoztatása hatással lehet a terápia lefolyására. Orvos vagy gyógyszerész konzultációja javasolt terhesség és szoptatás idején, gyermekeknél, krónikus betegségek esetén, műtétek előtt, valamint akkor is, ha egyszerre több gyógyszert vagy étrend-kiegészítőt szed.

Források:

• EFSA Panel on Dietetic Products, Nutrition and Allergies (NDA), Turck, D., Bresson, J. L., Burlingame, B., Dean, T., Fairweather-Tait, S., Heinonen, M., Hirsch-Ernst, K. I., Mangelsdorf, I., McArdle, H. J., Naska, A., Nowicka, G., Pentieva, K., Sanz, Y., Siani, A., Sjödin, A., Stern, M., Tomé, D., Van Loveren, H., Vinceti, M., … Neuhäuser-Berthold, M. (2017). Dietary reference values for vitamin K. EFSA journal. European Food Safety Authority, 15(5), e04780. https://doi.org/10.2903/j.efsa.2017.4780
• Booth S. L. (2012). Vitamin K: food composition and dietary intakes. Food & nutrition research, 56, 10.3402/fnr.v56i0.5505. https://doi.org/10.3402/fnr.v56i0.5505
• Violi, F., Lip, G. Y., Pignatelli, P., & Pastori, D. (2016). Interaction Between Dietary Vitamin K Intake and Anticoagulation by Vitamin K Antagonists: Is It Really True?: A Systematic Review. Medicine, 95(10), e2895. https://doi.org/10.1097/MD.0000000000002895