Mi a testtömegindex BMI?

Bár a lakosság egészségügyi helyzete már most is rossznak tűnik, sajnos semmi jel nem utal arra, hogy a közeljövőben javulni fog. Igaz, az új évezredbe azzal a meggyőződéssel léptünk be, hogy a várható élettartam csak tovább fog emelkedni, de 2016 óta ez a mutató stagnálást mutat. 

Ráadásul egyre több jel utal arra, hogy akár visszafejlődés is bekövetkezhet. Az egyik tényező, amely elkerülhetetlenül egész családokat és társadalmi csoportokat sodor az egészség határára, a testsúly. A testtömegindexet a testsúlyhoz kapcsolódó egészségügyi problémák kockázatának felmérésére használják.

1. Mi a BMI?
2. A BMI története
3. BMI-indexek - az alulsúlytól a II. stádiumú elhízásig 
4. Melyek a kivételek a BMI értékelésekor? 

Mi a BMI?

A BMI a "testtömegindex" rövidítése. Ezt úgy számítják ki, hogy a kilogrammban kifejezett testsúlyt elosztják a méterben kifejezett testmagasság négyzetével. A felnőttek csoportokba sorolására használják, hogy segítsen felmérni a kiválasztott egyének általános egészségi állapotát. Az alapellátásban, a biztosítási gyakorlatban és a fejlett kutatásban egyaránt használták és használják.

A BMI története

A testsúly és a testmagasság között már a 18. században megfigyeltek bizonyos összefüggéseket. Akkoriban egy híres statisztikus tette meg az első kísérleteket arra, hogy számokkal írja le az átlagos nőt és az átlagos férfit. Érdekes módon a BMI-t már akkoriban kidolgozták, de Quetelet-indexnek nevezték (feltalálója után). Kicsit később, a 20. század első éveiben már megfigyeléseket tettek a felesleges testzsírtömeg és a betegségek előfordulása, valamint a korai halálozás közötti összefüggésről. Quetelet számításait ekkor elhagyták egy egyszerűsített változat, azaz a testtömeg és a testmagasság hányadosa javára.

Figyelemre méltó, hogy a testtömeg és testmagasság hányadosának akkori változatát (1959 és 1960 között) elsősorban a biztosítótársaságok használták, amelyek ezt a hányadost a betegségek kockázatának és az orvosi kifizetésekkel kapcsolatos esetleges pénzkiesésnek a felmérésére számították ki. Érdekes módon a Quetelet-módszert az 1990-es években újragondolták, mivel a "száraz" súly-magasság arányt használhatatlannak találták. Ezt a WHO, az Egészségügyi Világszervezet is támogatta.

BMI-indexek - az alulsúlytól a II. stádiumú elhízásig 

A BMI 6 kategóriába sorolja az embereket. Fontos tudni, hogy a skála mindkét szélsőséges vége potenciálisan veszélyes lehet az egészségre. Ez elsősorban az alulsúlyos, legfeljebb 20-as BMI-vel és a 3. fokú elhízás, 40 feletti BMI-vel. Normálisnak tekinthető az a testsúly, amely adott testmagasság mellett 20-25 körüli BMI-t eredményez. A túlsúly, amely általában még nem okoz egészségügyi problémákat, 25-30 körüli BMI-t jelent. 30-35 és 35-40 közötti eredmények az 1., illetve 2. fokú elhízást jelentik, amely már betegségeket vetíthet előre.

Melyek a kivételek a BMI értékelésekor? 

Egykor úgy gondolták, hogy a BMI jó mutatója lehet a testzsírnak, de kiderült, hogy túlságosan általános paraméter ahhoz, hogy valóban a testtömeg-összetétel értékelésére használják. Többek között nem veszi figyelembe az adott személy csont- és izomtömegét, így az eredmények megbízhatatlanok lehetnek.

Például a nagy csontsűrűségű és sűrűn tömött vázizomzatú embereket a BMI gyakran túlsúlyosnak, sőt néha elhízottnak tekinti. A BMI nem elég pontos a gyermekek és az idősek egészségi és tápláltsági állapotának megítélésében sem.