A K1- és K2-vitamin – miben különböznek egymástól?

1954-ben a mai napig az orvostudományban alkalmazott warfarint véralvadásgátló gyógyszerként engedélyezték. Hatásmechanizmusa a K-vitamin szervezet általi újrafelhasználásának korlátozásán alapul. Ezen összefüggés kimutatása lehetővé tette a K-vitamin szerepének jobb megismerését a vér alvadási folyamatainak megfelelő lefolyásában. Későbbi kutatások azt is kimutatták, hogy a K-vitamin részt vesz a csontszövetben jelen lévő fehérjék aktiválásában. Az élelmiszerekben és étrend-kiegészítőkben a K-vitamin többféle formában fordul elő, többek között K1 és K2 formában.

1. A K-vitamin étrendi forrásai
2. A K1- és K2-vitamin jellemzői
3. A K-vitamin mennyisége az étrendben
4. GYIK

A K-vitamin étrendi forrásai

A K-vitamin olyan tápanyag, amely már kis mennyiségben is elengedhetetlen a mindennapi működéshez. A szervezet bizonyos fehérjék aktiválásához használja fel, amelyek a K-vitamin nélkül nem tudnák megfelelően ellátni feladataikat. Ezek közül néhány a véralvadási folyamatban vesz részt, míg mások a csontszövetben találhatók meg.

A K-vitamin fő forrásai a sötétzöld leveles zöldségek, többek között a kelkáposzta, a spenót, a saláta és a petrezselyem, valamint a brokkoli, a káposzta és a kelbimbó. Kisebb mennyiségben megtalálható a növényi olajokban, a húsban, a belsőségekben, a tojásban és a tejtermékekben is. A K-vitamint tartalmazzák bizonyos erjesztett termékek is, különösen a sajtok és a natto, azaz az erjesztett szója. A K-vitaminhoz tartozó vegyületek egy részét a bélbaktériumok termelik, de nem lehet pontosan meghatározni, hogy ezek milyen mértékben fedezik az ember szükségletét.

Mivel a K-vitamin zsírban oldódik, felszívódásához epe, emésztőenzimek és a gyomor-bélrendszerben jelen lévő zsír szükséges. Ha a zöldségekhez kis mennyiségű olajat, magvakat, dióféléket vagy más zsírforrást adunk, az növeli a vitamin felszívódását. Egészséges, változatos étrendet követő embereknél ritkán fordul elő hiányállapot, azonban a kockázat növekedhet zsírfelszívódási zavarok, máj- vagy epeúti betegségek, valamint bizonyos gyógyszerek szedése esetén.

A K1- és K2-vitamin jellemzői

A K1-vitamin, más néven filokinon vagy fitomenadion, a növényekben termelődik, és az átlagos étrendben a K-vitamin fő formáját képezi. Legtöbbet a növények zöld részei biztosítják, mivel ez a vegyület részt vesz a fotoszintézis során lejátszódó folyamatokban.

A K2-vitamin nem egyetlen anyag, hanem a menachinonok csoportja, amelyeket MK-4-től MK-13-ig jelölnek. A szám a molekula szerkezetének különbségét jelzi, amely többek között befolyásolja a vérben való jelenlétének időtartamát. Az MK-4 főként állati eredetű termékekben található meg, és a szervezetben a K1-vitaminból is előállítható. Az MK-7 elsősorban a natto-ban és más erjesztett termékekben található, míg a sajtok tartalmazhatnak MK-8-at és MK-9-et is.

Mindezek a formák ugyanabban az alapvető folyamatban vesznek részt, amely a K-vitamin-függő fehérjék aktiválását szolgálja, ezért nem szabad a K1-et kizárólag a véralvadáshoz, a K2-t pedig kizárólag a csontokra vonatkozó hatáshoz kapcsolni. A különbségek elsősorban a forrásokra, a szállításra és a vérkeringésben való tartózkodási időre vonatkoznak.

A K1-et a máj gyorsan felszívja, míg a hosszú láncú menachinonok, különösen az MK-7, hosszabb ideig maradnak a vérben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a K2 bármely formája mindig jobban felszívódna, mint a K1. A jóváhagyott egészségre vonatkozó állítások a K-vitaminra mint csoportra vonatkoznak, nem pedig valamelyik formájának nagyobb hatékonyságára.

A K1- és K2-vitamin becsült tartalma kiválasztott termékekben (µg/100 g)

A K-vitamin mennyisége az étrendben

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság 2017-ben a K-vitamin megfelelő bevitelét napi körülbelül 1 µg/testtömeg-kilogramm szintre határozta meg. A 7–11 hónapos csecsemők esetében ez az érték 10 µg, az 1–3 éves gyermekeknél 12 µg, a 4–6 éveseknél 20 µg, a 7–10 éveseknél 30 µg, a 11–14 éveseknél 45 µg, míg a 15–17 éves serdülőknél 65 µg naponta. Felnőttek esetében nemtől függetlenül napi 70 µg-ot határoztak meg. Ezek a megfelelő bevitel értékei, nem pedig a klasszikus átlagos szükségletre vonatkozó normák, mivel a rendelkezésre álló adatok nem tették lehetővé annak pontos meghatározását. Az európai normákat a filoquinon alapján határozták meg, mivel a menachinonok bevitelére, felszívódására és hasznosítására vonatkozó adatok mennyisége nem volt elegendő.

A multivitamin-készítményekben és az ADEK típusú termékekben a K-vitamin általában K1 vagy K2 formában fordul elő, 25–75 µg közeli mennyiségben. Az egykomponensű kiegészítőkben, valamint a D-vitaminnal kombinált készítményekben leggyakrabban az MK-7 formájú K2-t használják, általában 75, 100 vagy 200 µg-os napi adagban. Tabletta, kapszula, csepp és olajkapszula formájában kapható.

„A K1- és a K2-vitamin nem két különböző vitaminként hatnak. Mindkettő részt vesz ugyanazon K-vitamin-függő fehérjék aktiválásában, és elsősorban előfordulási forrásaik, kémiai szerkezetük, valamint a szervezetben való fennmaradási idejük tekintetében különböznek egymástól. Egészségügyi szempontból a legfontosabb a megfelelő K-vitamin-bevitelt biztosítani a mindennapi étrenddel, nem pedig az egyetlen „legjobb” formáját keresni.” Łukasz Domeracki – dietetikus

GYIK

A K1-vitamin jobb, mint a K2-vitamin?

Nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy az egyik forma jobb lenne a másiknál. Mind a K1-, mind a K2-vitamin részt vesz a K-vitamin-függő fehérjék aktiválásában. Főként előfordulási forrásaik, szerkezetük és a szervezetben való fennmaradási idejük tekintetében különböznek egymástól.

A K2-vitamin csak a csontokra hat?

Nem. Ez egy gyakori tévhit. Mind a K1-, mind a K2-vitamin ugyanazokban az alapvető biológiai folyamatokban vesz részt. Nem szabad a K1-et kizárólag a véralvadáshoz, a K2-t pedig kizárólag a csontok egészségéhez kapcsolni.

Melyik élelmiszerben található a legtöbb K1-vitamin?

A K1-vitamin leggazdagabb forrásai a zöld leveles zöldségek, mint például a kelkáposzta, a spenót, a petrezselyem, a saláta, a mangold vagy a brokkoli.

Mely élelmiszerekben található a K2-vitamin?

A K2-vitamin elsősorban a fermentált élelmiszerekben található, különösen a natto-ban, valamint egyes sajtokban, húsokban, tojásban és tejtermékekben. Kis mennyiségben a bélbaktériumok is képesek előállítani.

A K-vitamint zsírral együtt kell bevenni?

Igen. A K-vitamin zsírban oldódik, ezért felszívódása hatékonyabb, ha az étkezés kis mennyiségű egészséges zsírt tartalmaz, pl. olívaolajat, dióféléket, magvakat vagy avokádót.

A véralvadásgátló gyógyszereket szedő személyek szedhetnek K-vitamint?

A K-vitamin-antagonistákat, például a warfarint vagy az acenokumarolt szedő személyeknek nem szabad saját kezdeményezésükre elkezdeniük a kiegészítő szedését. A K-vitamin bevitelének hirtelen növelése vagy csökkentése befolyásolhatja a kezelés hatékonyságát, ezért az étrend vagy a kiegészítő szedésének bármilyen változtatását orvosával kell egyeztetni.

A K2 MK-7-vitamin jobban felszívódik, mint a K1?

A kutatások azt mutatják, hogy a hosszú láncú menachinonok, mint például az MK-7, hosszabb ideig maradnak a vérben, mint a K1-vitamin. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egyértelműen „jobban felszívódnak” vagy hatékonyabbak lennének. Az EFSA által jelenleg jóváhagyott egészségre vonatkozó állítások a K-vitaminra egészében vonatkoznak, nem pedig egy konkrét formájának előnyére.

Források:

• Shearer, M. J., & Newman, P. (2014). Recent trends in the metabolism and cell biology of vitamin K with special reference to vitamin K cycling and MK-4 biosynthesis. Journal of lipid research, 55(3), 345–362. https://doi.org/10.1194/jlr.R045559
• Schurgers, L. J., Teunissen, K. J., Hamulyák, K., Knapen, M. H., Vik, H., & Vermeer, C. (2007). Vitamin K-containing dietary supplements: comparison of synthetic vitamin K1 and natto-derived menaquinone-7. Blood, 109(8), 3279–3283. https://doi.org/10.1182/blood-2006-08-040709
• EFSA Panel on Dietetic Products, Nutrition and Allergies (NDA), Turck, D., Bresson, J. L., Burlingame, B., Dean, T., Fairweather-Tait, S., Heinonen, M., Hirsch-Ernst, K. I., Mangelsdorf, I., McArdle, H. J., Naska, A., Nowicka, G., Pentieva, K., Sanz, Y., Siani, A., Sjödin, A., Stern, M., Tomé, D., Van Loveren, H., Vinceti, M., … Neuhäuser-Berthold, M. (2017). Dietary reference values for vitamin K. EFSA journal. European Food Safety Authority, 15(5), e04780. https://doi.org/10.2903/j.efsa.2017.4780