A K2-vitamin és a kalciumanyagcsere – hogyan támogatja a csontok egészségét?

1929-ben Henrik Dam dán biokémikus leírta azokat a megfigyeléseket, amelyek a K-vitamin felfedezéséhez vezettek; ezt a vitamint kezdetben főként a megfelelő véralvadással hozták összefüggésbe. Idővel azonban kiderült, hogy jelentősége nem korlátozódik erre az egyetlen folyamatra, mivel a K-vitamin a csontszövethez kapcsolódó fehérjeanyagcserében is részt vesz. A mai tudásállás szerint, valamint az Európai Unió által jóváhagyott egészségügyi állításnak megfelelően a K-vitamin segít a csontok egészségének megőrzésében.

1. A csontok felépítése
2. A K2-vitamin a csontokban
3. A K2-vitamin az étrendben és az étrend-kiegészítőkben

A csontok felépítése

A csontok nem csupán a szervezet passzív vázát képezik, hanem élő szövetek, amelyek egész életen át átalakulnak. Bennük párhuzamosan zajlanak az új csontszövet képződésének és a szabályozott reszorpciónak, azaz a régebbi vagy sérült részek eltávolításának folyamatai. Ennek köszönhetően a csontváz alkalmazkodni tud az életkorhoz, a mechanikai terheléshez, a fizikai aktivitáshoz, a hormonális állapothoz és a szervezet általános tápláltságához. A csontok leginkább ásványi részét a kalcium- és foszforvegyületek (hidroxiapatit) alkotják, amelyek keménységet és terhelésállóságot kölcsönöznek nekik, míg a szerves rész, beleértve a kollagént, rugalmasságukat és szilárdságukat befolyásolja.

Mi számít?

A csontok megfelelő állapota a kalcium-, fehérje-, D-vitamin-, magnézium- és foszforellátástól, valamint a szövetek folyamatos megújulásához szükséges energiától függ. Kiderült, hogy a K-vitamin is fontos, mivel részt vesz a csontszövetben jelen lévő fehérjékkel kapcsolatos folyamatokban.

A csontok rendellenességei közé tartozik többek között a csökkent mineralizáció és a csontszövet átalakulásának zavara. Ezek közé tartozik többek között az osteopenia (a csont ásványianyag-sűrűségének csökkenése), az osteoporosis (a csontok szilárdságának csökkenésével és a törések kockázatának növekedésével járó betegség), a rachitis (a csontok ásványianyag-ellátásának zavara gyermekeknél) és az osteomalacia (a csontok ásványianyag-ellátásának zavara felnőtteknél).

A K2-vitamin a csontokban

A K2-vitamin a csontok szempontjából elsősorban azért kerül szóba, mert részt vesz bizonyos fehérjék aktiválásában. A legfontosabb példa erre az osteokalcin, azaz az osteoblastok által termelt fehérje, amelyek a csontszövet képződésében részt vevő sejtek. Az osteokalcin feldolgozási folyamaton megy keresztül, hogy olyan formát nyerjen, amely képes a kalciumot a csont ásványi részébe kötni. A K2-vitamin éppen ebben a szakaszban vesz részt, ezért szerepe nem pusztán a kalcium „irányításában” a csontokba áll, hanem az építőfehérjék megfelelő működésének támogatásában. Még a megfelelő ásványi anyag-ellátás mellett is szüksége van a szervezetnek olyan mechanizmusokra, amelyek lehetővé teszik annak felhasználását a csontszövetben.

Lengyel K-vitamin-szabványok felnőttek számára

(a megfelelő bevitel szintjén meghatározva)

A K2-vitamin az étrendben és az étrend-kiegészítőkben

A K2-vitamin a menachinonok néven ismert vegyületcsoportot foglalja magában. Ezek főként kémiai szerkezetükben különböznek egymástól, beleértve az oldallánc hosszát is, amely befolyásolja a vegyület tulajdonságait. Az élelmiszerekben és az étrend-kiegészítőkben leggyakrabban a menachinon-7-et, azaz az MK-7-et, valamint a menachinon-4-et, azaz az MK-4-et említik.

Élelmiszerekben

Az élelmiszerekben a K2-vitamin különösen ismert forrása a natto, azaz a fermentált szója (kb. 850–1000 µg menachinon/100 g, főként MK-7), míg kisebb mennyiségek találhatók többek között egyes érlelt sajtokban (kb. 0,1–94 µg/100 g, a sajt típusától függően), más tejtermékekben (néhánytól néhány tíz µg/100 g-ig) és állati eredetű termékekben (a hús általában körülbelül 0,1–60 µg/100 g-ot tartalmaz, a máj és a májtermékek pedig még többet).

"Egyes országokban a fermentált szóját, az úgynevezett nattót is fogyasztják. Bár sok lengyel számára ennek elfogyasztása nem kis kihívást jelenthet. A fermentált szójabab magjai ragadós anyaggal vannak bevonva, és emellett jellegzetes illatot árasztanak. A japánok számára azonban ez egy fantasztikus csemege és természetesen probiotikumok forrása." Agata Bugorska – dietetikus

Kiegészítőkben

A kiegészítőkben a K2-vitamint önmagában vagy D-vitaminnal, kalciummal és magnéziummal kombinálva alkalmazzák. Az étrend-kiegészítőkben a K2-vitamin általában mikrogramm-adagokban fordul elő, leggyakrabban körülbelül 25–200 µg-os napi adagban, a készítmény típusától és az ajánlott alkalmazási módtól függően. Érdekes módon a K-vitamint újszülötteknek is adják születésük után a hiányával összefüggő vérzés megelőzése érdekében, azonban ez a vér megfelelő alvadásában betöltött szerepére vonatkozik, és nem a csontokra irányuló kiegészítésre.

Források:

• Tsugawa, N., & Shiraki, M. (2020). Vitamin K Nutrition and Bone Health. Nutrients, 12(7), 1909. https://doi.org/10.3390/nu12071909
• Walther, B., Karl, J. P., Booth, S. L., & Boyaval, P. (2013). Menaquinones, bacteria, and the food supply: the relevance of dairy and fermented food products to vitamin K requirements. Advances in nutrition (Bethesda, Md.), 4(4), 463–473. https://doi.org/10.3945/an.113.003855
• Yan, Q., Zhang, T., O'Connor, C., Barlow, J. W., Walsh, J., Scalabrino, G., Xu, F., & Sheridan, H. (2023). The biological responses of vitamin K2: A comprehensive review. Food science & nutrition, 11(4), 1634–1656. https://doi.org/10.1002/fsn3.3213