Akácméz – tulajdonságok, mire jó

A mézet habozás nélkül természeti csodának nevezhetjük. A méz ősidők óta táplál és gyógyít minket. A méhek által különböző növényfajokból előállított több mint háromszáz mézfajta között megtaláljuk az egyedülálló akácmézet is.

1. A történelem lapjairól
2. A méhész apáink
3. A méz mint Lengyel találmány
4. A konyhában és a mágiában
5. Az orvostudományban
6. Különleges eset – akácméz
7. Az apiterápiában
8. Már rendben van, gyomrom
9. Megkönnyebbülés a WC-ben
10. Fárasztó köhögés
11. A nyugodt alvásért
12. Akacja z procentami

A történelem lapjairól

Szakértők becslései szerint a mézelő méh 100 millió évvel ezelőtt jelent meg a Földön, míg az emberi faj legfeljebb 0,5 millió éve lakja bolygónkat. Bizonyára tehát az ősember már fajának hajnalán is mézet használt táplálékul és gyógyszerként. A fekete akác azonban észak-amerikai növény, így az embernek nem volt lehetősége megismerni az akácmézet, mielőtt megtelepedett Észak-Amerikában, ami a legújabb becslések szerint legkorábban 25 ezer évvel ezelőtt történt.

Nem tudni azonban, hogy az amerikai őslakosok valaha is fogyasztottak-e akácmézet, mielőtt az európaiak megérkeztek méheikkel, mivel az őshonos amerikai méhfaj trópusi faj volt, amely Észak-Amerikában legfeljebb Mexikó déli határáig terjedt, míg az akácfa inkább az északi erdőkben nőtt – főleg a déli Appalache-hegységben és az Ozark-fennsíkon.

A méhész apáink

Bár az akácfa Európába a 17. század elején került, Lengyelországba csak a 18. század második felében. Így őseink legkorábban a 18. és 19. század fordulóján kóstolhatták meg az akácmézet, ami annyira különleges, hogy a lengyel méhészeti hagyományok az ókorba nyúlnak vissza. A legrégebbi méhkas, amelyet régészeti leletként találtak, Lengyelországból, a Leżajsk közelében folyó Visztából származik, és használatának idejét körülbelül 600-ra teszik.

Bár ez a világon eddig talált legrégebbi méhkas, mégis csak a mézhasználat késői szakaszából származik. Ez azonban érthető, mivel a fatörzsekbe vájt méhkasok nem voltak tartós szerkezetek, és ritkán maradtak fenn az archeológiai leletek között, mint például a második méhkas, amely szintén Lengyelországból származik – az úgynevezett odra-i méhkas, amelyet 1901-ben emeltek ki az Odra folyó medréből, és a 10. századra datálják.

Általánosságban a méhészet a lengyel és a szomszédos közép- és kelet-európai területeken volt jellemző, mivel az ókori Egyiptomban, az ókori Görögországban és az ókori Rómában a méheket agyagedényekben tartották, míg a kora középkori Nyugat-Európában az úgynevezett koszk méhészetet gyakorolták – mély szalmakosarakban, amelyek fenekükkel felfelé voltak elhelyezve.

A méz mint Lengyel találmány

De a méz használatának időkeretei őseink által messze visszanyúlnak a történelembe, a nyelvészet és az archeogenetika segítségével. A mi „méz” szavunk az indoeurópai „medhu” szó folytatása. Általánosságban az indoeurópaiak, akik eredetileg a pontuszi-kaszpi-sztyeppei pásztorkodó népek voltak, a mézre a „melit” szót használták.

Amikor azonban a harmadik évezred végén megérkeztek a lengyel földre, ahol – az archeogenetikai kutatások eredményei szerint – keveredtek a neolitikus helyi lakossággal, valószínűleg megismerkedtek a „medhu” szóval, amelyet a helyi lakosság a mai napig népszerű mézitalra használt. Ez az ital különösen ízlett a sztyeppei őseinknek, mivel a méz régi nevét, a „melit”-et a mézital nevével, „medhu”-val váltották fel.

Ezt a forgatókönyvet támasztja alá az a tény, hogy a mézsör elnevezése, mint a méz általános megnevezése, először csak a balti-szláv nyelvekben rögzült. Amikor azonban egyes indoeurópai csoportok, ahogyan az archeogenetikai kutatások bizonyítják, elindultak a lengyel földekről Eurázsia felé, többek között visszatérő vándorlásuk során kelet felé, a mézsör neve mint a méz általános neve az indo-iráni és a tokhári nyelvekben is meghonosodott.

„A méz nem kulináris tulajdonságait már az ókorban felfedezték. Már akkor megfigyelték, hogy sebekre kenve elősegíti a gyógyulást és gátolja a kórokozó mikroorganizmusok szaporodását.” Jakub Wiącek – neurobiológus és dietetikus

Nem csak ez – a medhu kifejezést a lengyel földekről vándorló indoeurópai népekből vették át az uráli népek és a kínai dialektusok, majd a kínai nyelven keresztül más nyelvek is – a japán és a koreai, sőt még a vietnámi is. A szanszkritból, az óindiai nyelv irodalmi változatából, ugyanez a szó „madhu” formában, valószínűleg a lengyel földek neolitikus őslakosaitól származva, bekerült az indiai drawid nyelvekbe, valamint az ójávai nyelvbe.

Az indoeurópai nyelvek többi ága azonban megtartotta az eredeti „melit” szóból származó szavakat a nyers méz megnevezésére, és a „medhu” fonetikus formát csak az ivó méz megnevezésére használta. Kivételt képeznek itt a germánok, akik a nyers méz megnevezésére a helyi, neolitikus nyelvi szubsztrátumból vették át a „hunang” szót, amelyből a mai angol „honey” és a mai német „honig” alakult. Az angolok azonban továbbra is „mead”-nak hívják az ivómedet, a németek „met”-nek, a skandináv istenek nemes italát pedig „mjød”-nak, ami nem más, mint édesített méz.

Így tehát a méz természetesen a méhek terméke, de a mézital, vagy legalábbis annak legelterjedtebb neve, a mai lengyelek neolitikus őseinek találmánya. Valószínűleg ezért is csak Lengyelországban, esetleg annak közvetlen környezetében maradt fenn a kiváló ital nagyüzemi előállításának hagyománya.

A konyhában és a mágiában

A mézbor népszerűsítése mint általános méz megnevezésnek megvan az oka. Ma, amikor mézről beszélünk, általában a nyers mézre gondolunk. A mai piacon ugyanis ez a mézfajta dominál, míg a mézbor csak marginális szerepet játszik. Régen azonban teljesen fordított volt a helyzet...

Az ókori Európában az összes méhterméket magas minőségű italokká dolgozták fel, amelyeket, mint már tudjuk, medhu néven ismerték, míg a friss méz itt csak fizetőeszköz volt. Itt is a jobbágyok mézzel fizették adóikat az uralkodóknak. A méhészet egyfajta titkos művészet volt, amelyet szigorú törvények szabályoztak. Így a méz, táplálkozási értékének és ízének ellenére (a legrégebbi, az emberiség által ismert édesítőszer) nem jelent meg a történelmi Európa egyszerű népének étrendjében; számukra csak rituális, mágikus és gyógyászati jelentőségű volt.

Az orvostudományban

Az emberiség ősidők óta a mézet a legértékesebb gyógyszernek tartja. Az ókori egyiptomiak számára például az volt, ami ma az aszpirin, vagyis a legnépszerűbb és leggyakrabban használt gyulladáscsökkentő gyógyszer. A méz 500 alkalommal szerepel a 900 gyógyszer receptjeiben, amelyeket a Smith-papiruszban – egy i. e. 2500 körül írt egyiptomi orvosi szövegben – írtak le, és amely különösen dicséri ezt a méhészeti terméket sebek, kelések és fekélyek gyógyítására.

Őseink úgy vélték, hogy a méz különösen hatékony gyomor- és bélrendszeri problémák esetén. A mai tudósok ezt a népi bölcsességet a méz bizonyított antibakteriális és gyulladáscsökkentő hatásával, valamint emésztést elősegítő és bélműködést szabályozó tulajdonságával magyarázzák.

A népi gyógyászatban azonban a mézet elsősorban megfázás, köhögés, influenza, tüdőgyulladás és hörghurut kezelésére használták. Valóban, kutatások bizonyítják, hogy a méz lázcsillapító, izzasztó, köptető és köhögéscsillapító hatással bír, enyhíti a betegség tüneteit és gyorsítja a gyógyulást. Manapság a mézzel és más méhészeti termékekkel történő kezeléssel a természetgyógyászat egy ága, az apiterápia foglalkozik.

Különleges eset – akácméz

Bár az akácméz későn jelent meg a lengyel asztalokon – emlékezzünk csak, hogy csak a 19. század elején –, gyorsan nagy népszerűségre tett szert kulináris és ízvilágának, valamint egészségre gyakorolt jótékony hatásának köszönhetően. Az akácméz elsősorban az egyik legédesebb méz. Különleges édességét a magas fruktóztartalmának köszönheti, amely ízében sokkal édesebb a cukornál. Ez a tulajdonság lehetővé teszi, hogy kevesebb mennyiségben is elérhető legyen a kívánt édesség az ételekben vagy italokban, így elősegíti az alacsonyabb kalóriabevitelt.

A magas fruktóztartalomnak köszönhető a méz konzisztenciája is; mivel nagyon lassan kristályosodik, ezért általában folyékony formában használjuk. Ez az előny lehetővé teszi, hogy könnyen felhasználható hideg desszertek és hűsítő italok, valamint sportolóknak szánt italok elkészítéséhez, akik számára a méz – kutatások szerint – kiválóan támogatja a fizikai teljesítményt.

„Ha szereted a mézet, használhatod cukor helyett, mert több hasznos tápanyagot tartalmaz. Ha azonban alacsonyabb kalóriatartalmú cukorhelyettesítőt keresel, érdemes kipróbálni az alacsony kalóriatartalmú édesítőszereket, mint például a stevia vagy az eritrit, amelyek nem tartalmaznak vagy kevesebb kalóriát tartalmaznak.” Agata Bugorska – személyi edző, IFAA trener

A magas fruktóztartalmának köszönhetően az akácméz sokkal lassabban és gyengébb mértékben emeli a vércukorszintet, mint más mézek, ezért a mézek közül a legalacsonyabb glikémiás indexszel rendelkezik. Mivel az egyik legédesebb méz, kis mennyiségben fogyasztható, ezért viszonylag biztonságos édesítőszer cukorbetegek számára.

Az apiterápiában

Az akácméz a méhek által feldolgozott akácvirág nektárból készül. Így ebben a mézben megtalálhatók az akácvirágok egészségre jótékony összetevői, mint például a flavonoidok (pl. robinetin, kemferol, robtin és likviritigenin), a farnezolt és linalolt tartalmazó illóolajok, valamint tanninokat és fenolos savakat. Ennek köszönhetően az akácméz a robinia virágához hasonló farmakológiai hatásokkal rendelkezik, amelyek elsősorban vizelethajtó, görcsoldó, epehajtó, emésztést elősegítő, nyugtató, duzzanatcsökkentő és gyomorsav-szekréciót gátló hatásokra terjednek ki.

Már rendben van, gyomrom

A természetgyógyászok elsősorban az akácmézet ajánlják hatékony gyógymódként az emésztőrendszerrel kapcsolatos egészségügyi problémák esetén, mivel jótékony hatással van az egész emésztőrendszer működésére, valamint segít emésztési zavarok és a gyomor- és bélnyálkahártya gyulladásos állapotainak kezelésében. Szabályozza a gyomornedv-elválasztást, megakadályozza a refluxot és a gyomorégést, és rendkívül hatékony gyomor- és nyombélfekély kezelésében.

Fekélybetegségek kezelése során különösen jól érvényesülnek regeneráló tulajdonságai, amelyek felgyorsítják a sérült szövetek granulációját és javítják a gyomor és a nyombélnyálkahártyát borító nyálkahártya fiziológiai rétegének regenerálódását.

Megkönnyebbülés a WC-ben

Az akácméz flavonoidjai, főként a robinina és az akacetin, gyulladáscsökkentő és görcsoldó hatása mellett vizelethajtó hatásúak is, így csökkentik a duzzanatokat és megelőzik a vesekövek kialakulását, valamint a vese-, hólyag- és prosztata-gyulladásokat. Ezért az akácméz terápiás hatást fejt ki a vese-, húgyúti és prosztata-problémák esetén is.

Fárasztó köhögés

Az apiterápiában az akácméz különösen hatékony köhögés elleni gyógyszerként ismert. Itt érdemes megjegyezni, hogy – amint azt 14 tudományos vizsgálat metaanalízise kimutatta – a méz felső légúti fertőzések kezelésében történő alkalmazása 36%-kal csökkentette a köhögés gyakoriságát és 44%-kal annak intenzitását, összehasonlítva a standard kezeléssel.

A szirupfű méz köhögéscsillapító hatását a sziringinsavnak és olyan flavonoidoknak köszönheti, mint a krizin, a galanginein és a kvercetin. Ezenkívül a mézben található illóolajok jótékony hatással vannak a felső légutakat borító csillós hámra, ami jelentősen enyhíti a köhögés intenzitását.

A természetgyógyászok tanácsai szerint az akácméz a köhögést legjobban enyhíti, ha 50 g méz és 250 ml vadszáfrány vagy orvosszáfrány kivonat keverékében oldva fogyasztják.

A nyugodt alvásért

Az apiterapeuták véleménye szerint az akácméz nyugtató hatással bír, javítja a hangulatot, különösen mentális kimerültség esetén, valamint elősegíti az elalvást és segít az álmatlanság ellen.

Kutatások szerint a méz fogyasztása elősegítheti a szerotonin és a melatonin termelését – ez a két neurotranszmitter közül az első a jó hangulatért, a második pedig az egészséges alvásért felelős. Az akácméz mentális egészségre gyakorolt jótékony hatását az akácvirágokban található flavonoidok is elősegítik.

Akacja z procentami

Végül érdemes még egyszer visszatérni a mézsör témájához, mint érdekességképpen. Bár a közép-európai hagyományokban a mézsör története, mint emlékszünk, több mint 4000 évre nyúlik vissza, az akáciamézzel ízesített mézsör nem tartozik ehhez a régi hagyományhoz, mivel az akácfa csak a 18. század végén jelent meg a mi földrajzi területünkön.

Mindazonáltal a szlovákok által akácmézből előállított, többek között egy évig tölgyfahordókban érlelt mézsör, amely a Barrique Medovina nevet viseli, az Apimondia méhészeti kongresszuson a világ legjobb mézsörének lett megválasztva.

Források:

• https://www.czytelniamedyczna.pl/7049,krajowe-miody-odmianowe-w-profilaktyce-i-lecznictwie.html  
• https://www.czytelniamedyczna.pl/6274,bursztynowe-rldo-zdrowia-zastosowanie-miodu-we-wsplczesnej-medycynie.html
• https://ebm.bmj.com/content/26/2/57.long                
• https://eksperymentmyslowy.pl/2024/02/18/entomologia-i-etymologia-czesc-2-pszczola/
• https://gazeta.us.edu.pl/node/202691