MK-7 vs MK-4 – milyen különbségek vannak a K2-vitamin különböző formái között

A K-vitamin egy olyan zsírban oldódó vegyületekből álló csoportot jelölő elnevezés, amelyek a szervezet bizonyos fehérjéinek megfelelő aktiválásától függő folyamatokban vesznek részt. Az élelmiszerekben és étrend-kiegészítőkben megkülönböztetjük a K1-vitamint, azaz a filokinont, valamint a K2-vitamint, azaz a menachinonok csoportját. A K2-vitamin legismertebb formái közé tartozik az MK-4 és az MK-7, amelyek közös kémiai maggal rendelkeznek. Ez a látszólag technikai különbség jelentőséggel bír fizikai-kémiai tulajdonságaik, illetve felszívódásuk szempontjából.

1. A K2-vitamin felépítése
2. A K2-vitamin felszívódása
3. A K2-vitamin szerepe

A K2-vitamin felépítése

A K2-vitamin nem egyetlen anyag, hanem a menachinonok csoportja, amelyeket MK jelöléssel és az oldalláncban található specifikus egységek számát jelző számmal jelölnek. Az MK-4, vagyis a menachinon-4 a K2-vitamin rövidebb formája, és a szövetekben más K-vitamin-formákból, többek között a főként zöld leveles zöldségekből származó filokinonból (K1-vitamin) keletkezhet. Az MK-7 hosszabb lánca nagyobb lipofilitást, azaz zsíros közegben való oldhatóságot eredményez, míg az MK-4 rövidebb szerkezete más eloszlást és más anyagcsere-dinamikát eredményez a szervezetben.

Az élelmiszerekben az MK-4 elsősorban állati eredetű termékekben, például húsban, tojásban, tejtermékekben vagy belsőségekben található meg, bár tartalma a termék fajtájától, az állatok takarmányozásának módjától és az analitikai módszertől függ. Az MK-7, vagyis a menachinon-7, a K2-vitamin hosszabb formája, és leggyakrabban fermentált termékekkel, különösen a natto-val, azaz a Japánban hagyományosan fogyasztott fermentált szójával hozzák összefüggésbe. Az MK-7 jelenléte a fermentált élelmiszerekben bizonyos baktériumok aktivitásának köszönhető, amelyek a fermentáció során menachinonokat képesek szintetizálni.

A K2-vitamin felszívódása

Mivel az MK-4 és az MK-7 zsírban oldódó vegyületek, felszívódásuk az étkezés során fogyasztott zsír jelenlétéhez, az epekiválasztáshoz és a zsírok emésztéséhez kapcsolódik. Fogyasztás után a K-vitamin beépül a lipideket szállító struktúrákba, majd a véráramon keresztül eljuthat a szövetekbe, ahol részt vesz a K-vitamin-függő fehérjék anyagcseréjében. Ilyen fehérjék közé tartoznak többek között a normális véralvadáshoz kapcsolódó fehérjék és a csontszövetben jelen lévő fehérjék.

"A menachinonok emlősök és madarak szervezetében keletkezhetnek a növényi sejtek által termelt, elfogyasztott filoquinon átalakulásával. Fő termelőik azonban az állatok emésztőrendszerét benépesítő probiotikus baktériumok, így a baktériumok életműködése során keletkező K2-vitamin-csoportba tartozó vegyületek bejutnak a gazdaszervezetbe – az embereknél azonban ez a folyamat nagyon kevéssé hatékony.” Sławomir Ambroziak – farmakológus

Az MK-4 és az MK-7 közötti különbségek különösen jól láthatóak, ha a fogyasztás utáni viselkedésüket vizsgáljuk. Az MK-7 általában hosszabb ideig marad a vérkeringésben. Az MK-4 plazma-profilja rövidebb, ezért a bevétel utáni vérkoncentrációja gyorsabban változhat, és a plazmában való jelenléte nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szöveti eloszlását.

Ez nem jelenti azt, hogy egyszerűen „erősebb” és „gyengébb” formákra lehetne osztani őket, mivel a véráramban való jelenlét ideje csak egyike azoknak a mutatóknak, amelyek leírják az összetevő viselkedését a szervezetben. Mindkét forma a K-vitamin forrásaként szolgálhat, és biológiai jelentőségüket a tápláltsági állapot, valamint a fogyasztott termékek vagy a használt készítmény jellegének szélesebb kontextusában kell vizsgálni.

A K2-vitamin becsült tartalma egyes élelmiszerekben

A K2-vitamin szerepe

A K-vitamin szükséges a szervezet számára a véralvadással és a csontok egészségével kapcsolatos fehérjék megfelelő hasznosításához. A csontok kapcsán gyakran emlegetik az osteokalcint, azaz azt a fehérjét, amely a K-vitamin segítségével képes a kalciumot a csontszövetbe kötni. A kutatásokban megjelenik a Matrix Gla fehérje, azaz az MGP is, amely többek között a vérerek falában és a lágy szövetekben található meg.

Az étrend-kiegészítőkben az MK-7 általában mikrogrammban számított kis adagokban fordul elő, önmagában vagy D-vitaminnal, kalciummal, magnéziummal vagy más étrendi összetevőkkel együtt. Az MK-4 szintén a K2-vitamin egyik formája, azonban a tipikus étrend-kiegészítőkben gyakrabban található meg az MK-7. A két forma összehasonlításakor fontos szempont a dózis, a készítmény típusa, a szedés rendszeressége, valamint az, hogy a kiegészítőt zsírtartalmú étkezés közben szedik-e. Különös óvatossággal kell eljárniuk azoknak, akik véralvadásgátló gyógyszereket, például warfarint vagy acenokumarolt szednek, mivel a K-vitamin-beviteli változások befolyásolhatják a kezelés stabilitását.

Források:

• Sato, T., Schurgers, L. J., & Uenishi, K. (2012). Comparison of menaquinone-4 and menaquinone-7 bioavailability in healthy women. Nutrition journal, 11, 93. https://doi.org/10.1186/1475-2891-11-93
• Walther, B., Karl, J. P., Booth, S. L., & Boyaval, P. (2013). Menaquinones, bacteria, and the food supply: the relevance of dairy and fermented food products to vitamin K requirements. Advances in nutrition (Bethesda, Md.), 4(4), 463–473. https://doi.org/10.3945/an.113.003855
• Vermeer, C., Raes, J., van 't Hoofd, C., Knapen, M. H. J., & Xanthoulea, S. (2018). Menaquinone Content of Cheese. Nutrients, 10(4), 446. https://doi.org/10.3390/nu10040446