Molibdén – mi az? Tulajdonságok, hatás, adagolás

A molibdén nyomelem, ami azt jelenti, hogy a szervezetnek csak nagyon kis mennyiségben van rá szüksége. Nevét az ólmot jelentő görög szóból kapta, mivel régen a molibdént tartalmazó ásványokat összetévesztették az ólomércével. Csak 1778-ban ismerték fel önálló elemként, három évvel később pedig fémes formában sikerült előállítani. Ma már tudjuk, hogy kis mennyiségben jelen van az élelmiszerekben, és elengedhetetlen bizonyos anyagcsere-folyamatokhoz.

A molibdén

  1. Molibdén – mi ez, és milyen szerepet tölt be a szervezetben?
  2. A molibdén tulajdonságai – hogyan hat?
  3. A molibdén az étrendben – források és molibdénben gazdag élelmiszerek
  4. Molibdén – adagolás, szükséglet, valamint a túladagolás és a hiány hatásai
  5. GYIK – gyakran feltett kérdések

Molibdén – mi ez, és milyen szerepet tölt be a szervezetben?

A molibdén (Mo) a mikroelemek közé tartozik, vagyis azokhoz az ásványi anyagokhoz, amelyekre mikrogrammban mérhető mennyiségben van szükség. A szervezetben nem tiszta fémként, hanem más molekulákhoz kötött formában fordul elő. Egy speciális molekula, az úgynevezett molibdén-kofaktor alkotóeleme, amely bizonyos enzimekhez kötődik, és lehetővé teszi számukra a kémiai reakciók végrehajtását. Enélkül ezek az enzimek nem tudnak megfelelően működni.

Az emberben négy molibdénfüggő enzimet azonosítottak. Ezek többek között részt vesznek a kéntartalmú aminosavak anyagcseréjében, a genetikai anyagot alkotó vegyületek lebontásában, valamint bizonyos, a szervezet számára idegen anyagok átalakulásában. A molibdén tehát segítő szerepet tölt be szigorúan meghatározott folyamatokban, és nem működik önállóan energiaforrásként vagy szövetépítő anyagként.

A molibdén tulajdonságai – hogyan hat?

Az Európai Unióban engedélyezett egészségügyi állítás szerint a molibdén hozzájárul a kéntartalmú aminosavak, azaz a metionin és a cisztein megfelelő anyagcseréjéhez. Ezek az aminosavak szükségesek a fehérjék felépítéséhez, a cisztein pedig részt vesz a glutation képződésében is, amely egy, a sejteket az oxidatív stressztől védő vegyület. Ezen aminosavak anyagcseréje során többek között szulfitok keletkeznek, amelyeket a szervezet egy szulfit-oxidáz nevű enzim segítségével szulfátokká alakít át. A molibdén elengedhetetlen ezen enzim megfelelő működéséhez.

A molibdén szükséges továbbá a szervezetben zajló egyéb kémiai folyamatokban részt vevő enzimek működéséhez is. Ezek egyike a xantin-oxidáz, amely részt vesz a purinok – azaz többek között a DNS-ben és az RNS-ben előforduló vegyületek – lebontásában. Ezen folyamatok eredményeként húgysav keletkezik, amelyet főként a vesék választanak ki. A molibdén elengedhetetlen az aldehid-oxidáz működéséhez is, amely bizonyos anyagok, köztük egyes gyógyszerek átalakulásában vesz részt. Jelenlétére van szükség egy negyedik enzimnek is, amelynek pontos szerepe a szervezetben még nem teljesen ismert.

A molibdén becsült tartalma kiválasztott élelmiszerekben 100 g-onként

Élelmiszer

Molibdéntartalom (µg/100 g)

Fekete szemű bab, főzve

kb. 300-350

Marhamáj, sütve

kb. 110-130

Teljes kiőrlésű búzakenyér

kb. 35-45

Földimogyoró, pörkölt

kb. 35-45

A molibdén az étrendben – források és molibdénben gazdag élelmiszerek

A molibdén

A molibdén leggazdagabb forrásai a hüvelyesek magjai, különösen a bab, a borsó, a lencse és a szója. Megtalálható továbbá a teljes kiőrlésű gabonatermékekben, a zabpehelyben, a diófélékben és a földimogyoróban is. Az állati eredetű élelmiszerek közül a marhahús mája biztosíthat nagyobb mennyiséget, míg kisebb mennyiséget tartalmaznak többek között a tej, a joghurt, a tojás és a hús.

A molibdén-tartalom az egyes élelmiszerekben nagyon eltérő lehet. Az amerikai National Institutes of Health szerint fél pohár főtt fekete szemű bab körülbelül 288 µg molibdént tartalmazhat, míg ugyanekkora adag limabab körülbelül 104 µg-ot. A növényi termékekben található molibdéntartalom elsősorban a talajban található mennyiségtől, a termesztési körülményektől, valamint a növények öntözéséhez használt víztől függ.

Molibdén – adagolás, szükséglet, valamint a túladagolás és a hiány hatásai

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) a felnőttek, beleértve a terhes és szoptató nőket is, számára a molibdén megfelelő bevitelét napi 65 µg-ban határozta meg. A molibdénhiány rendkívül ritkán fordul elő. Leírták többek között hosszú távú parenterális táplálás során, és szívműködési zavarokkal, gyorsított légzéssel, valamint idegrendszeri problémákkal hozták összefüggésbe.

A molibdén felnőttek számára megengedett legmagasabb bevitelének szintje napi 600 µg, minden forrásból együttesen. A hosszú távú túlzott bevitel káros lehet, és nagyon magas expozíció esetén többek között emelkedett húgysavszintet és ízületi panaszokat is leírtak.

"A molibdén egy nyomelem, amelyre a szervezetnek csak nagyon kis mennyiségben van szüksége, de nélküle egyes enzimek nem tudnak megfelelően működni. Elsősorban a kéntartalmú aminosavak anyagcseréjében, valamint bizonyos kémiai vegyületek átalakulásában vesz részt. Jó forrásai a bab, a lencse és a teljes kiőrlésű gabonafélék, és változatos étrend mellett hiányállapot rendkívül ritkán fordul elő.” Łukasz Domeracki – táplálkozási szakértő

GYIK – gyakran feltett kérdések

Mire jó a molibdén?

A molibdén hozzájárul a kéntartalmú aminosavak – például a metionin és a cisztein – megfelelő anyagcseréjének fenntartásához. Szükséges a természetes anyagcsere-folyamatokhoz, de kiegészítésének nincs igazolt további egészségügyi hatása azoknál, akiknél nincs hiány.

Mely élelmiszerekben található a legtöbb molibdén?

A molibdén legjobb forrásai a hüvelyesek, különösen a bab, a lencse, a borsó és a szója. Emellett teljes kiőrlésű péksüteményekben, zabpehelyben, diófélékben, földimogyoróban és májban is megtalálható.

Melyek a molibdénhiány tünetei?

A molibdénhiány rendkívül ritkán fordul elő. Különleges esetekben, többek között hosszú távú parenterális táplálás esetén, idegrendszeri zavarokat, gyors légzést és szívműködési rendellenességeket írtak le. Ezek azonban nem olyan tünetek, amelyek alapján önállóan felismerhető lenne a hiány.

Mi a molibdén maximális biztonságos adagja?

A felnőttek számára az európai felső tolerálható bevitel 600 µg naponta, valamennyi forrásból összesen. Ez nem a mindennapi bevitelre ajánlott adag. Érdemes szem előtt tartani azt is, hogy a gyermekek esetében alacsonyabb határértékek érvényesek.

Érdemes-e molibdén-kiegészítőt szedni?

Megfelelően kiegyensúlyozott étrend mellett általában nincs szükség molibdén-kiegészítésre. Nincs bizonyíték arra, hogy a kiegészítő adagok szedése javítaná a közérzetet, a teljesítményt vagy az anyagcserét azoknál, akiknek megfelelő a molibdénellátása.

Befolyásolja-e a molibdén a fehérjék anyagcseréjét?

Igen, de szigorúan meghatározott módon. Elengedhetetlen egy olyan enzim működéséhez, amely részt vesz a kéntartalmú aminosavak anyagcseréje során keletkező vegyületek átalakulásában. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a molibdén-kiegészítés felgyorsítaná az izomépítést vagy növelné az étrendből származó fehérje hasznosulását.

Segít-e a molibdén a méreganyagok eltávolításában a szervezetből?

A molibdén szükséges bizonyos kémiai vegyületeket, köztük a szulfátokat átalakító enzimek működéséhez. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a molibdéntartalmú kiegészítők „megtisztítják a szervezetet” vagy felgyorsítják az összes méreganyag eltávolítását. Ilyen hatást nem igazoltak.

Növelheti-e a molibdén a húgysavszintet?

A molibdén részt vesz a purinok lebontásával kapcsolatos enzim működésében, amelynek során húgysav keletkezik. Nagyon magas molibdén-expozíció esetén emelkedett húgysavszintet írtak le, de ez nem jelenti azt, hogy az élelmiszerekből származó szokásos molibdénbevitel ilyen problémákat okozna.

Források:

  • Oskarsson, A., & Kippler, M. (2023). Molybdenum - a scoping review for Nordic Nutrition Recommendations 2023. Food & nutrition research, 67, 10.29219/fnr.v67.10326. https://doi.org/10.29219/fnr.v67.10326
  • Schwarz, G., & Belaidi, A. A. (2013). Molybdenum in human health and disease. Metal ions in life sciences, 13, 415–450. https://doi.org/10.1007/978-94-007-7500-8_13
  • Vyskocil, A., & Viau, C. (1999). Assessment of molybdenum toxicity in humans. Journal of applied toxicology : JAT, 19(3), 185–192. https://doi.org/10.1002/(sici)1099-1263(199905/06)19:3<185::aid-jat555>3.0.co;2-z
ÁRUCIKK ÉRTÉKELÉSE:
0 / 5