Magnézium idősek számára – a 60 év felettiek speciális igényei

A magnéziumot a 18. században azonosították, amikor a skót kémikus Joseph Black a magnézium-oxidot vizsgálta, és leírta, hogy tulajdonságai eltérnek a mészétől. Maga a fémet először Humphry Davy izolálta 1808-ban, a magnéziumvegyületek elektrolízisének segítségével. Később, 1831-ben, Antoine Bussy tisztább formában nyerte el a magnéziumot, ami lehetővé tette annak tulajdonságainak és kémiai jelentőségének jobb megismerését. Ma ezt az elemet nemcsak az alapvető életfunkciók szempontjából vizsgálják, hanem a szervezet öregedésével járó változások tekintetében is.

1. A magnézium a szervezetben
2. A magnézium az étrendben
3. Magnézium-kiegészítők és az idősek

A magnézium a szervezetben

A magnézium a Földön az egyik leggyakrabban előforduló elem, amely nagy mennyiségben található többek között a kőzetekben (magmás, üledékes), a tengervízben, valamint a földkéreg számos ásványában. Az emberi szervezetben jelen lévő egyik legfontosabb ásványi anyag, amely számos sejtfolyamatban vesz részt, többek között az energia termelésében és felhasználásában, a fehérjeszintézisben, az elektrolit-egyensúly fenntartásában, valamint az ideg- és izomsejtek megfelelő működésében.

Mire van szükségünk?

A magnézium jelentős része a szövetekben és a csontokban található. A magnézium szükséges az idegrendszer megfelelő működésének fenntartásához, támogatja az izmok megfelelő működését, részt vesz az egészséges csontok és fogak fenntartásában, valamint összefüggésbe hozható a fáradtság és a kimerültség érzésének csökkentésével. Egyes idősek esetében az étkezési szokások, a társbetegségek vagy a szedett gyógyszerek befolyásolhatják a magnéziumellátottságot. Éppen ezért ebben a csoportban különösen fontos gondoskodni a megfelelően magas magnéziumbevitellel a mindennapi étrendben, és az esetleges kiegészítésről célszerű szakemberrel konzultálni.

A magnézium az étrendben

A legtöbb magnéziumot a magvak, a magok, a kakaó, a diófélék, a száraz hüvelyesek, a teljes kiőrlésű gabonatermékek, valamint egyes ásványvizek tartalmazzák. Becslések szerint a tökmag 100 grammonként körülbelül 500–550 mg magnéziumot, a kakaó körülbelül 400–500 mg-ot, a chia magok körülbelül 300–350 mg-ot, a mandulák körülbelül 250–280 mg-ot, a száraz hajdina körülbelül 200 mg-ot, a főtt hüvelyesek pedig leggyakrabban néhány tíz milligrammot tartalmaznak 100 g-ban.

„Az idősek általában kevesebb kalóriára szorulnak, mint a fiatalabbak, de bizonyos tápanyagok iránti igényük nem csökken – éppen ellenkezőleg, gyakran nő. Ezért kulcsfontosságú a „tápanyagban gazdag” termékek fogyasztása – olyanoké, amelyek vitaminokat, ásványi anyagokat és rostokat biztosítanak felesleges kalóriák nélkül.” Łukasz Domeracki – dietetikus

Napi táplálkozás

Az idősek napi táplálkozásában nemcsak a termékben található magnézium koncentrációja, hanem a valós adagméret és a fogyasztás rendszeressége is nagy jelentőséggel bír. Már 20–30 g mag vagy dió, egy adag gabonapelyh és teljes kiőrlésű kenyér, valamint egy pohár magas ásványianyag-tartalmú víz együttesen is észrevehetően növelheti a napi bevitelét. Az Európai Unióban az élelmiszerek címkézésén feltüntetett magnéziumra vonatkozó referencia-beviteli érték (RWS) ugyanis napi 375 mg.

Az idősekre vonatkozó uniós előírások

Az Európai Unióban nem határoznak meg külön magnézium-beviteli normákat az idősek számára nem és életkor szerint. Az élelmiszerek címkézésénél a referencia-beviteli értéket (RWS) alkalmazzák, amely felnőttek esetében napi 375 mg magnézium. Ez az érték általános jellegű, és referenciaértéknek szolgál az élelmiszercímkéken, azonban nem veszi figyelembe az egyén szervezetének egyedi igényeit, amelyek életkortól, nemtől vagy egészségi állapottól függően eltérőek lehetnek.

A magnézium elemi tartalmának becsült aránya az étrend-kiegészítőkben használt kiválasztott magnéziumformákban

Az elemi magnézium magasabb aránya a molekulában nem jelenti automatikusan azt, hogy az adott kiegészítő jobb lenne, mivel a vegyület oldhatósága, biológiai hozzáférhetősége és a gyomor-bélrendszer általi tolerálhatósága is fontos szerepet játszik.

Magnézium-kiegészítők és az idősek

Idősek esetében a magnézium-kiegészítés bevezetése különös óvatosságot igényelhet a szedett gyógyszerek miatt (pl. bizonyos antibiotikumok, orális biszfoszfonátok, levotiroxin és egyes diuretikumok). Az étrend-kiegészítőkben a magnézium szerves sók (például magnézium-citrát, magnézium-laktát, magnézium-diglicinát) és szervetlen sók (beleértve a magnézium-kloridot és a magnézium-oxidot) formájában fordul elő.

Ezek a formák elsősorban az adagban található elemi magnéziumtartalom, az oldhatóság, a felszívódás mértéke és a gyomor-bélrendszer általi tolerálhatóság tekintetében különböznek egymástól. A piacon leggyakrabban olyan készítmények találhatók, amelyek napi adagban körülbelül 100–400 mg magnéziumot biztosítanak, azonban magasabb adagok esetén különös jelentősége van a táplálékkal és folyadékokkal történő teljes bevitelnek.

Források:

• Barbagallo, M., Veronese, N., & Dominguez, L. J. (2021). Magnesium in Aging, Health and Diseases. Nutrients, 13(2), 463. https://doi.org/10.3390/nu13020463
• Costello, R. B., & Moser-Veillon, P. B. (1992). A review of magnesium intake in the elderly. A cause for concern?. Magnesium research, 5(1), 61–67.
• Liguori, S., Moretti, A., Paoletta, M., Gimigliano, F., & Iolascon, G. (2024). Role of Magnesium in Skeletal Muscle Health and Neuromuscular Diseases: A Scoping Review. International journal of molecular sciences, 25(20), 11220. https://doi.org/10.3390/ijms252011220