Mangánhiány – tünetek, okok és egészségügyi következmények

A mangánt 1774-ben izolálták, és pirolusitból, egy mangán-dioxidot tartalmazó ásványból nyerték ki. Az ember számára nagy jelentőséggel bír, bár nem szükséges nagy mennyiségben fogyasztani. Kapcsolatban áll többek között a kötőszövetekkel, a csontokkal, a tápanyagok anyagcseréjével, valamint a sejtek oxidatív stressz elleni védelmével. A mangánhiány óvatosságot igénylő téma, mivel nincs olyan egyszerű, kizárólag erre az elemre jellemző egészségügyi hatások halmaza.

1. A mangánhiány tünetei
2. A mangánhiány okai
3. A mangán az élelmiszerekben

A mangánhiány tünetei

A mangánhiány ritka jelenségnek számít, és felmérése nem olyan egyszerű, mint azoknál az összetevőknél, amelyekre gyakrabban végeznek rutinszerű laboratóriumi vizsgálatokat. Ennek az elemnek a jelentősége abból fakad, hogy részt vesz a megfelelő energia-anyagcserében, a csontok megfelelő állapotának fenntartásában, a kötőszövetek megfelelő képződésében, valamint a sejtek védelmében az oxidatív stressz ellen.

A táplálkozási rendellenességeket jelző tünetek azonban általában nem specifikusak, és számos okból származhatnak, például túl alacsony energiaellátásból, más ásványi anyagok és vitaminok hiányából, gyomor-bélrendszeri betegségekből, krónikus stresszből, alváshiányból vagy nagyon szigorú étrendből. Ezért a gyengeséget, a fáradtságot, a koncentráció romlását, a bőr állapotának romlását vagy a lassúbb regenerációt nem szabad automatikusan a mangánnal összekapcsolni.

Hiány gyanúja esetén fontos az étrend, az egészségi állapot és a kockázati tényezők átfogó értékelése, nem pedig a tünetek önálló hozzárendelése egyetlen tápanyaghoz. Különösen fontos orvoshoz vagy klinikai dietetikushoz fordulni, ha a panaszok hosszabb ideig fennállnak, gyomor-bélrendszeri betegségek is fennállnak, vagy ha az érintett személy ásványi anyagokat tartalmazó készítményeket szed.

A mangánhiány okai

A mangánellátottságot nem csupán az étrendben található mennyiség befolyásolja, hanem a gyomor-bélrendszerben történő felszívódás, az étrend összetétele, valamint a kiválasztást – főként az epével történő kiválasztást – szabályozó mechanizmusok is. A túl alacsony bevitel kockázata nagyobb lehet azoknál, akiknek étrendje nagyon egyhangú, erősen korlátozott, szűk termékcsoportra épül, vagy hosszú távon energiában és bizonyos tápanyagokban hiányos. Szerepet játszhatnak azok a helyzetek is, amikor emésztési és felszívódási zavarok, krónikus hasmenés, bélbetegségek, számos termékcsoport hosszú távú korlátozása vagy megfelelően összeállított nyomelemek nélküli parenterális táplálás lép fel.

A mangán biológiai hozzáférhetősége az étrend egyéb összetevőitől függ. Az élelmiszerekben jelen lévő egyes vegyületek korlátozhatják bizonyos ásványi anyagok felszívódását. Bizonyos körülmények között a magas kalcium-, foszfor- vagy vasbevitele befolyásolhatja a mangán hasznosulását.

A mangán becsült tartalma egyes forrásokban

A mangán az élelmiszerekben

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) szerint a mangán megfelelő bevitelének (AI, Adequate Intake) mértéke felnőttek esetében napi 3 mg. A mangán legfontosabb étrendi forrásai a növényi eredetű élelmiszerek, különösen a teljes kiőrlésű gabonatermékek, a zabpehely, a dara, a barna rizs, a diófélék, a magvak és a hüvelyesek magjai, bár bizonyos mennyiségben megtalálható a kakaóban, a teában és egyes leveles zöldségekben is.

„Ha csírákat adsz az étkezésedhez, étrendedet nemcsak frissességgel és növényi enzimekkel gazdagítod, hanem mangánnal is – ez az elem fontos a csontrendszer megfelelő működéséhez és az energia-anyagcseréhez.” Łukasz Domeracki – táplálkozási szakértő

A gabonatermékek esetében a gabona tisztítási foka jelentős szerepet játszik, mivel az ásványi anyagok nagy része a gabonamag külső rétegeiben található, amelyeket a fehér liszt előállítása során részben eltávolítanak. Emiatt a szinte kizárólag fehér kenyérre, világos tésztára, édességekre és erősen feldolgozott termékekre épülő étrend kevesebb mangánt biztosíthat, mint a dara, teljes kiőrlésű kenyér, természetes gabonapelyhek, diófélék és magvak tartalmazó étrend. Nagy jelentősége van annak is, hogy a mindennapi étrendben rendszeresen szerepeljenek a mangán különböző forrásai, mivel így ugyanaz az étrend rostokat, magnéziumot, cinket, rezet, B-vitaminokat és egyéb, az étrend általános minőségét támogató összetevőket is biztosít.

Források:

• Kippler, M., & Oskarsson, A. (2024). Manganese - a scoping review for Nordic Nutrition Recommendations 2023. Food & nutrition research, 68, 10.29219/fnr.v68.10367. https://doi.org/10.29219/fnr.v68.10367
• Aschner, J. L., & Aschner, M. (2005). Nutritional aspects of manganese homeostasis. Molecular aspects of medicine, 26(4-5), 353–362. https://doi.org/10.1016/j.mam.2005.07.003
• Finley JW, Davis CD. Manganese deficiency and toxicity: are high or low dietary amounts of manganese cause for concern?. Biofactors. 1999;10(1):15-24. doi:10.1002/biof.5520100102